Újra kezdődik a tavasz, újra természetkapcsolati sétára hívunk – én a Normafán, Bogi a Bükkben.
A témánk ezúttal (ismét) az ‘átmenet’ lesz. Hogyan kapcsolódunk ahhoz, ami éppen változóban van? Télből a tavaszból, innen oda, egyik állapotból a másikba változik. Mindez a szemünk előtt történik, gyakran megragadhatatlanul gyorsan. Vagy csak nekünk kéne tempót váltanunk? Hogyan tudunk a természeti folyamatokhoz kapcsolódni – hogyan vagyunk része mindennek a saját természetünkkel?
Mi történik egy ilyen sétán?
Lassulunk, megfigyelünk, érzékeljük a környezetünket, és annak részeként önmagunkat is.
Gyakoroljuk a nézőpontok váltakozását, legyen az a csoporttársunkké, egy fáé vagy egy kőé. Az átmenetiséget, a változást a folyamatában érzékeljük, ragadjuk meg.
Ettől a típusú, szemlélődő sétától a teljesítménycélú megközelítés nagyon távol van – nem akarunk messzire érni, sokat menni, magasra mászni, és minél többet tanulni sem. Képzeleti játékba, vagy csak egyszerűen játékba merülünk. A megfigyelés hozta tapasztalatokat időről időre megosztjuk egymással.
Gyakorlati tudnivalók
A séta könnyű lesz, és nem is túl hosszú: max. 1-2 km-t tervezek haladni. Legyen nálad mindaz, ami a természetben töltött 2-3 órához számodra szükséges.
Törekszem arra, hogy jól becsüljem meg, hogy milyen idő lesz a sétán, de nem mindig sikerül. Érdemes hát mindenre felkészülni, ruházatilag különösképpen, hiszen lassan fogunk haladni, sokat álldogálni, és ilyenkor kellenek a rétegek.